Nnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnna. Sikeresen túl-, meg- és átéltük a 2007-es évet is.
Bár mindenki (öröm- és alkohol-) ittas volt Szilveszterkor, orvosi beavatkozásra szerencsére nem volt szükség. (:



Ez az ajtódísz köszöntötte a kedves vendégeket, de olyan szívélyesen invitáltuk őket a melegbe, hogy egyiküknek sem volt elég ideje ahhoz, hogy rácsodálkozzon a minket jelképező békapár elegáns öltözékére, vagy egyáltalán, a koszorú puszta létére. (Legalábbis én azt gondolom, ez lehetett az ok.)

Volt még lufihalom, fényfüzér, hatalmas jókívánság a falra tapasztva, zene, na és persze ételtől és italtól roskadozó asztal is.

Úgy gondolom, igazán jól sikerült az este, és többé vagy kevésbé mindenki jól szórakozott. (: (Cáfolni vagy egyetértőleg bólogatni a kommentekben lehet, de a reklamációkat a pénztártól való távozás után sajnos csak a blokk ellenében áll módunkban fogadni.:)

Ez volt az egyik legelső próbálkozásom a Cinema 4D programban:






















Ez pedig a legutóbbi, nem sokkal az elsőt követően:
 



























...De még nem álltam meg a fejlődésben. (Jelentőségteljes mosoly helye)

Tegnap estére megint felment a lázam, de igyekszem abba a hitbe ringatni magamat, hogy ez csak a délelőtti izgalmak miatt történt. Nem indult el ugyanis a gépem, és miután a nagybátyám vázolta ama setét balsejtelmét, mely szerint a winchesteremen lévő össsssszes adatom elveszett, naná, hogy megugrott a vérnyomásom. [: Nade mint később kiderült, nem a merevlemezzel volt baj, hanem a memóriával.
Telefonos segítséggel sikerült megbütykölnöm, amit kellett, de mire befejeztem, elment a kedvem az egész szerkezettől, úgyhogy szépen kikapcsoltam, és visszarogytam az ágyba. (:

...

Kezdek izgulni. Holnapra meg kell gyógyulnom, de legalábbis sokkal-sokkal jobban kell lennem, hogy elmehessek itthonról. Nincs valakinek csodatévő tippje, hatásos módszere?

Mivel eleddig egyetlen épkézláb kép sem készült rólam, amit az ízlésemnek megfelelően, gondosan átszerkesztve megmutathatnék, kárpótlásul felteszek egyet egy Swarovskis csaptelepről. 

...Az olyan reprezentatív helyeken, ahová ez illik, nyilván ügyelnek a vízkövesedésre. (:

 

A szállodáról az első és legfontosabb megjegyeznivalóm az, hogy tulajdonképpen és valójában csak az ára 4*-os. A negyedik csillagot bizonyosan a termálvíz miatt kapta. (Hatalmas szerencse, hogy épp ott épült fel. Hehe)

Ettől függetlenül én remekül éreztem magam - kivéve a szokásos családi balhék alatt -, ugyanis lehetett gyógyvízbenlubickolni, szaunázni, utána jeges vízbe csobbanni (ezt inkább kihagytam), masszíroztatni, szoláriumozni, enni finomakat, inni finomakat, méreckedni digit mérlegen, ingyenesen netezni a hallból, beszólni a még késő este is hangoskodó osztrák "huligánoknak", és beszélgetni sok-sok kedves emberrel, különösen a szaunában izzadva. A pórusok tágulásával, úgy tűnik, maga az ember is megnyílik. (:

Volt ott egy beteg fiú is a szüleivel, aki kipécézett engem 24-én a vacsora alatt, mikor én az asztalunk körül ugrabugrálva fényképeztem. Másnap a szaunában csücsülve vele is beszélgettem egy kicsit (ahogy a többiek is, és ahogyan én is a többiekkel is), és ezáltal egy egészen új tapasztalatot szereztem. Azután mindannyian mosolyogva üdvözöltük a másikat, bárhol is futottunk össze, és ha ismét együtt aszalódtunk a 80 fokos kis kabinban, még a csigapörköltről is fesztelenül társalogtunk. (:

Megjegyzem, számomra érthetetlen, hogy miért van mindössze egy darab, viszonylag kis befogadó képességű (finn) szauna kabin, de mint azt az illetékesektől megtudtam, az átépítés terve már évek óta szóban van, még pár éven belül tehát már változás is lesz. (: Ez a probléma viszont egészen eltörpült az egyik kedves-bajszos pincér léte miatt, aki áldásos munkájával kergette ki bazsajogva és készségesen minden reggel az álmatag vendégek szeméből az álommanókat.

Az ágyak valami fenomálisak voltak, a fürdőszobák az épület szocreálságához képest gyönyörűek, az ételek isteni finomak (fentebb nem véletlenül emeltem ki), a masszőrök jók.

Lakberendező-szemszögből egyetlen hibát emelnék ki: mint sok más helyen, a fürdőszobai tükör és az előtte álldogáló-sminkelő-borotválkozó delikvens sajnos itt sem kétoldalról, hanem felülről van megvilágítva, mindazonáltal kellemesen meleg fénnyel, úgyhogy bár a ténylegesnél jóval karikásabbnak láttam a szemeimet, legalább a bőröm üdének tűnt, és a fogkefém sörtéi is jól láthatók voltak a tükör előtti kis párkányon. (:  

A vendégszeretet kifinomult művészete abból áll, hogy megpróbáljuk elérni, hogy a vendégeink otthon érezzék magukat - még akkor is, ha azt kívánjuk, bárcsak tényleg otthon lennének.

 

 

 ((: Nos, remélem-remélem-remélem, nem kell átélnem Szilveszterkor ezt az érzést. Hogy miért merül fel egyáltalán ennek a lehetősége? Azért, kérem szépen, mert történetesen lebetegedtem. Bizony. Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy éreztem a mellkasomban viháncoló bacikat, ígyhát a reggeli után szaladtam a szaunába a német ajkú, meztelen, löttyedt fütyis embertársaim közé, gondolván, hogy a gőz majd jóóóól beijeszt. Naiv voltam, ugyanis nem náthás lettem, hanem influenzás (ahogy előttem az öcsém és az anyukám is). Délutánra már 38,5 fok volt a testhőmérsékletem, estére már köhögtem is. (:
A megfékezhetetlen optimisták lelkesedésével láttam neki az öngyógyításnak: agykontrolloztam, echinacea cseppeket ittam hősiesen, C-vitaminnal tömtem magam pirula és gyümölcs formájában egyaránt, a mai hazaérkezés óta pedig bővítettem a fegyvertáramat a lándzsás útifű nyeldeklésével is. Az eredmény, ha fokozatosan is, de érezhető: már csak hőemelkedésem van. (Applause!) 

...

Abban bízva, hogy 31-ére már maximum csak kaffogni fogok egy picikét, be is jelentkeztem gyorsan a fodrásztündéremhez egy beszárításra. Ennek igen fontos picológiai háttere van: egyrészt utálok lemondani valamit, tehát mostmár tényleg muszáj lesz meggyógyulnom, másrészt pedig amióta fogszabályozóm van, fokozottan igyekszem szép lenni, ellensúlyozandó a vasfogam látványát, ill. feljavítandó a puszta léte miatt időszakosan megcsappant önbizalmamat. [: 

...

 

 

 

A WAMP-on találtam rá egy magyar csapatra, akiknél szintén szuper falimatricák kaphatók. Úgy dereng, ők egyéni igények szerinti vinylmatricák tervezését és elkészítését is vállalják, de a honlapjukon erre vonatkozón per pillanat nem találok infót. Majd megérdeklődöm. (:

Találtam ám további külföldi nézegetnivaló honlapokat is, némelyikről még rendelni is lehet:

 

E-Glue - a szülők és a kicsik örömére

Paristic - szintén franszia, tömör gyönyör és személyes kedvenc

Wallnutz - nem franszia, de szintén a gyerekek kedvére való. Szerintem a legjobb a matricaként felragasztható hagyományos iskolai fali tábla (ami ráadásul különféle formákban kapható). Imádnám még most is. (:
Azért az a pöttyöket is elfogadnám...

Ferm-Living -  itt is van szépség bőven, kicsiknek, nagyoknak egyaránt

 

 

Általában zuhanyozni szoktam, de ha ilyen lótuszvirág-dugóm lenne, biztosan gyakrabban szánnék időt a fürdés szertartására. (A kép alapján mondjuk közelről inkább kiábrándítóan hathat ez a gyönyörűség, dehát normális esetben az ember feje fürdés közben a kád átellenes felében pihen, nem a lefolyónál, úgyhogy nó problem. A dugót meg lábbal is könnyedén ki lehet húzni, nemde?:)



Pláne akkor, ha lenne egy ilyen szivecskés gumikacsám is. Rögvest felülkerekedne rajtam a gyermekibb énem - azt hiszem, nem restellnék habfürdő után követelőzni sem. ((:


Ebbe a kacsalábon álló tükörbe viszont felnőttes hétköznapjaim során is szívesen néznék bele.

Bár a (jég)virágos jókedvemet a galapagoszi óriásteknősökkel népszerűsített harapásfixáló szilikonkarikák jócskán próbára teszik, mégis egészen jól érzem magam. (:
Tegnap egy hatalmas nyomtatott karácsonyfa alatt ücsörögve ünnepélyes keretek között átadtuk egymásnak a kedvessel a meglepiket, volt nagy örömködés, lamúr, tözsúr, pötizsúr, holnap pedig indulunk Hévízre a családdal. Úgy tervezem, addig wellnessezem, amíg olyan egészségesen pirospozsgás és pihepuha bőrű nem leszek, mint a kisbabák a különféle popsikenőcs és pelenka reklámokban. Üröm az örömben, hogy rengeteg rajzolnivalóm van, de biztosan jut majd idő a munkára is, mondjuk két szaunázás között, de mindenképp a kedves hiányát enyhítő esti álmodozás előtt.
28-án, mivel elvált szülők gyermeke vagyok, megyek egy kicsit karácsonyozni édesapámhoz is. Bevallom őszintén, nem nagyon szeretem ezt a tortúrát, dehát nincs más megoldás, és ha már ott vagyok, ahol vagyok, nincs is semmi bajom. Kivéve akkor, ha az éjszaka közepén arra ébredek, hogy a házi kisegerünk akkurátusan rágcsál valamit a fejem felett. A helyi akkusztikának köszönhetően ilyenkor mindig olyan érzésem támad, mintha a lámpa és a plafon között motoszkálna, úgyhogy innentől kezdve legtöbbször végkimerülésig szugerálom azt a helyet, ahonnan a zörejek jönnek, hogy rögtön sikítani kezdhessek, ha a kisegér esetleg a hasamra pottyan.

Egyszóval 30-án már itthon is leszek. ((:

31-én fergeteges szilveszteri "babazsúrt" rendezünk. Ott is lesz mindenféle földi jó, csak nem pirosalma meg mogyoró. (:
Ma befejeztük a szükséges előkészületek nagy részét: kitakarítottunk, kanapét tologattunk, égősort ragasztottunk. Nagyon tetszetős lett az eredmény. Mivel a tavalyi rémségesen rossz buliból rengeteget tanultunk, bizakodva várom az ideit. (:Ha az idei is végtermék lesz, határozatlan ideig nem tartok több házibulit. Nem, nem és nem.)
...

Szándékomban áll egyébként fényképekkel dokumentálni az eseményeket, úgyhogy vélhetően ide is jut majd egy kis néznivaló. (bólogatós szmájli helye)






_______________________________________________________________________________________


Ez a kép 2005-ben készült Bécsben, valamikor decemberben, egy iskolai szervezésű vásárlátogató kalandtúrán. Én már akkor is arról ábrándoztam, hogy majd ha nagy leszek és lesz saját családom saját karácsonyfával, akkor nem megyek majd sehová 24-én. (:

Őszintén érdekel, miért jelent sokaknak a karácsony egy megmászhatatlan magasságú hegycsúcsot. Miért?

Bármerre fülelek, 5-ből 3 ember nyavajog vagy egyenesen szorong az ünnep miatt, vagyis konkrétabban a még meg nem vásárolt ajándékok problémája miatt, és/vagy a takarítás fáradalmai miatt, és/vagy a menü összeállítása kapcsán leledző teljes ihlettelenség miatt. De elsősorban az ajándékok miatt.

Nem tudom, ki hogy van vele - mivel sokfélék vagyunk, bizonyára ezzel kapcsolatban is különbözünk - de én például imádok ajándékot adni, és élvezem a meglepetés kigondolásától az átadásáig terjedő időintervallum minden pillanatát.
Ha épp kevesebb pénzem és több időm van, akkor valami sk. meglepit adok, ha pedig több a pénzem mint az időm, akkor felkötöm a nyúlcipőm, és energiát nem kímélve veszem nyakamba a várost. Ebben az időszakban a legtöbb üzlet meghosszabbított nyitvatartással segíti a pénzköltésre ösztönzött népet. Micsoda szerencse!
[...Na jó, valójában a szabad idő az, amiből mindig hiány van a raktárban, dehát mindent lehet, csak akarni kell. Ugyebár. Ezért igénybe veszem az internet nyújtotta szolgáltatásokat (is), s így sok felesleges bosszankodástól tudom magam megkímélni. A net segítségével az esetek nagy részében pontosan ki tudom bogarászni, mit hol tudok beszerezni, és a képzeletbeli lista összeállítása után nincs is már egyéb dolgom, minthogy elosszam az egy irányba eső úticélokat a megfelelő napokra/estékre/órákra. Nem szeretem, ha úgy kell éreznem, feleslegesen utazgattam keresztbe-kasul egy olyan járművön, amiben konzervheringekhez hasonlóan kényszerülünk akaratlanul is egymás intim szféráját megbolygatni.]

Gondolom, van egy olyan verzió is, amikor az ember nem tudja, mit adjon a másiknak. Nos, erre a legjobb megoldást ama csodálatos képességünk, a verbális kommunikáció szolgáltatja. A karácsonyt megelőző 1-2 hétben ölég gyanús, ha minden előzmény nélkül a vágyairól kezdünk faggatni valakit, úgyhogy érdemes egész évben beszélgetni, méghozzá erősen konczentrálva mindarra, amit a beszélgetőpartnerünk kiejt a száján. [:

Abban kifejezetten biztos vagyok, hogy létezik olyan eset is, amikor az ember fia avagy lánya bizony a háta közepére sem kívánja a családját, mégis kénytelen végigjópofizni az egész procedúrát. Ha a Soma által ajánlgatott Hellinger-terápia nem vezetne eredményre, vagy netán el sem sikerül jutni odáig a hitetlenség vagy a vékonyka pénztárca miatt, akkor érdemes rágyúrni a türelemre. (:





Hűha, elnézést, sürgehamar zárom soraim, ugyanis készen van a héjában sült burgonya (jelentőségteljes kipillantás), de amúgy is tritymillió dolgom van még. Mondom, az egyetlen dolog, amitől igazán tudok szenvedni, az az idő hiánya. ((:
Muszáj lemosnom a körömlakkom, be kell csomagolnom a kedves meglepetéseit, mert mi holnap karácsonyozunk, nagy odafigyeléssel meg kell sikálnom a vasfogam, el kell kezdeni a gondolkodást arról, mit viszek magammal a szállodába (karácsonykor mi mindig elmegyünk valahová, mert csak így tudjuk megoldani, hogy egy helyen kényelmesen és minimális mennyiségű veszekedésekkel elférjen az egész család - ha vkit érdekel, szívesen mesélek még erről), és lehetőség szerint minél hamarabb ágyba kell keverednem, hogy holnap 8 körül már a munkahelyemen lehessek, mégpedig éber állapotban. (:





Szépséges estét kívánva tehát én most balra L, jó éjt!