Őszintén érdekel, miért jelent sokaknak a karácsony egy megmászhatatlan magasságú hegycsúcsot. Miért?

Bármerre fülelek, 5-ből 3 ember nyavajog vagy egyenesen szorong az ünnep miatt, vagyis konkrétabban a még meg nem vásárolt ajándékok problémája miatt, és/vagy a takarítás fáradalmai miatt, és/vagy a menü összeállítása kapcsán leledző teljes ihlettelenség miatt. De elsősorban az ajándékok miatt.

Nem tudom, ki hogy van vele - mivel sokfélék vagyunk, bizonyára ezzel kapcsolatban is különbözünk - de én például imádok ajándékot adni, és élvezem a meglepetés kigondolásától az átadásáig terjedő időintervallum minden pillanatát.
Ha épp kevesebb pénzem és több időm van, akkor valami sk. meglepit adok, ha pedig több a pénzem mint az időm, akkor felkötöm a nyúlcipőm, és energiát nem kímélve veszem nyakamba a várost. Ebben az időszakban a legtöbb üzlet meghosszabbított nyitvatartással segíti a pénzköltésre ösztönzött népet. Micsoda szerencse!
[...Na jó, valójában a szabad idő az, amiből mindig hiány van a raktárban, dehát mindent lehet, csak akarni kell. Ugyebár. Ezért igénybe veszem az internet nyújtotta szolgáltatásokat (is), s így sok felesleges bosszankodástól tudom magam megkímélni. A net segítségével az esetek nagy részében pontosan ki tudom bogarászni, mit hol tudok beszerezni, és a képzeletbeli lista összeállítása után nincs is már egyéb dolgom, minthogy elosszam az egy irányba eső úticélokat a megfelelő napokra/estékre/órákra. Nem szeretem, ha úgy kell éreznem, feleslegesen utazgattam keresztbe-kasul egy olyan járművön, amiben konzervheringekhez hasonlóan kényszerülünk akaratlanul is egymás intim szféráját megbolygatni.]

Gondolom, van egy olyan verzió is, amikor az ember nem tudja, mit adjon a másiknak. Nos, erre a legjobb megoldást ama csodálatos képességünk, a verbális kommunikáció szolgáltatja. A karácsonyt megelőző 1-2 hétben ölég gyanús, ha minden előzmény nélkül a vágyairól kezdünk faggatni valakit, úgyhogy érdemes egész évben beszélgetni, méghozzá erősen konczentrálva mindarra, amit a beszélgetőpartnerünk kiejt a száján. [:

Abban kifejezetten biztos vagyok, hogy létezik olyan eset is, amikor az ember fia avagy lánya bizony a háta közepére sem kívánja a családját, mégis kénytelen végigjópofizni az egész procedúrát. Ha a Soma által ajánlgatott Hellinger-terápia nem vezetne eredményre, vagy netán el sem sikerül jutni odáig a hitetlenség vagy a vékonyka pénztárca miatt, akkor érdemes rágyúrni a türelemre. (:





Hűha, elnézést, sürgehamar zárom soraim, ugyanis készen van a héjában sült burgonya (jelentőségteljes kipillantás), de amúgy is tritymillió dolgom van még. Mondom, az egyetlen dolog, amitől igazán tudok szenvedni, az az idő hiánya. ((:
Muszáj lemosnom a körömlakkom, be kell csomagolnom a kedves meglepetéseit, mert mi holnap karácsonyozunk, nagy odafigyeléssel meg kell sikálnom a vasfogam, el kell kezdeni a gondolkodást arról, mit viszek magammal a szállodába (karácsonykor mi mindig elmegyünk valahová, mert csak így tudjuk megoldani, hogy egy helyen kényelmesen és minimális mennyiségű veszekedésekkel elférjen az egész család - ha vkit érdekel, szívesen mesélek még erről), és lehetőség szerint minél hamarabb ágyba kell keverednem, hogy holnap 8 körül már a munkahelyemen lehessek, mégpedig éber állapotban. (:





Szépséges estét kívánva tehát én most balra L, jó éjt!