Tegnap egy hatalmas nyomtatott karácsonyfa alatt ücsörögve ünnepélyes keretek között átadtuk egymásnak a kedvessel a meglepiket, volt nagy örömködés, lamúr, tözsúr, pötizsúr, holnap pedig indulunk Hévízre a családdal. Úgy tervezem, addig wellnessezem, amíg olyan egészségesen pirospozsgás és pihepuha bőrű nem leszek, mint a kisbabák a különféle popsikenőcs és pelenka reklámokban. Üröm az örömben, hogy rengeteg rajzolnivalóm van, de biztosan jut majd idő a munkára is, mondjuk két szaunázás között, de mindenképp a kedves hiányát enyhítő esti álmodozás előtt.
28-án, mivel elvált szülők gyermeke vagyok, megyek egy kicsit karácsonyozni édesapámhoz is. Bevallom őszintén, nem nagyon szeretem ezt a tortúrát, dehát nincs más megoldás, és ha már ott vagyok, ahol vagyok, nincs is semmi bajom. Kivéve akkor, ha az éjszaka közepén arra ébredek, hogy a házi kisegerünk akkurátusan rágcsál valamit a fejem felett. A helyi akkusztikának köszönhetően ilyenkor mindig olyan érzésem támad, mintha a lámpa és a plafon között motoszkálna, úgyhogy innentől kezdve legtöbbször végkimerülésig szugerálom azt a helyet, ahonnan a zörejek jönnek, hogy rögtön sikítani kezdhessek, ha a kisegér esetleg a hasamra pottyan.
Egyszóval 30-án már itthon is leszek. ((:
31-én fergeteges szilveszteri "babazsúrt" rendezünk. Ott is lesz mindenféle földi jó, csak nem pirosalma meg mogyoró. (:
Ma befejeztük a szükséges előkészületek nagy részét: kitakarítottunk, kanapét tologattunk, égősort ragasztottunk. Nagyon tetszetős lett az eredmény. Mivel a tavalyi rémségesen rossz buliból rengeteget tanultunk, bizakodva várom az ideit. (:Ha az idei is végtermék lesz, határozatlan ideig nem tartok több házibulit. Nem, nem és nem.)
...
Szándékomban áll egyébként fényképekkel dokumentálni az eseményeket, úgyhogy vélhetően ide is jut majd egy kis néznivaló. (bólogatós szmájli helye)
_______________________________________________________________________________________
A legutóbbi kommentek: