Midőn tegnap hatalmas elhivatottsággal dugdostam 3db prospektust, 1db kísérőlevelet és 1db kétlapos, addigra már összetűzködött árlistát összesen 168x, 168 szintén általam felcímkézett borítékba egy picike szobában (ahol szerencsére hideg és sötét nem volt, ezért nem nevezem liknak), egyszercsak kinyílt az ajtó, és beoldalgott a kollegális kiscsapat nagy vigyorogva. Megköszönve az eddigi munkámat, a közelgő karácsony alkalmából megajándékoztak egy tüchtig kis porszívó formájú, metálvörös, kemény fedelű hátizsákkal, egy céges szakácskönyvvel és egy képeslappal, amiben a szokásos nyomtatott szöveg mellett kézzel írott jókívánságaikat is olvashattam. Sőt, kaptam 4x2 czuppanós puszit is. Még a főnöktől is, bezony. Hihihi, hehehe. ((:

...

Most először éreztem azt, hogy tényleg megbecsülik a munkámat. (A szokásos "Köszi a segítséget!"-hez képest ez egész más volt.)
Bár csak heti 1-2 alkalommal vagyok köztük, de már lassan két éve. Hiába csacsogtunk-beszélgettünk-viccelődtünk, különféle okok miatt mindig kívülállónak éreztem magam (joggal) - dehát épp ezért sikerüllt most hatalmas örömöt szerezniük nekem. (:

Na, melyik dal ez? (:

...

Pingáltam egy pipacsot:

IDE bökve megnyílik az artpad.art.com oldal, ahol mások munkáinak megnézegetése mellett a "Paint your own"-ra kattintva Ti is játszhattok kedvetekre. Nekem esti levezetésnek kiváló volt, hogy itt pacsmagolhattam egy keveset. (:

Jó szórakozást! (:

Tegnap a nagyatádi (avagy a lokálpatrióták által használatos szleng szerint átóóódi) Tóparti Csárda nevű brend nyú étteremben volt szerencsém elkölteni az ebédemet. Maga az épület már kívülről is bizalomgerjesztő a maga faléces természetességével, hátterében egy halastó akkor épp esőtől pöttyözött látványával, de a szélfogón túljutva én bizony elaléltam. Gyönyörű kis terem fogadott három nagyobb és két kisebb asztallal, volt ott lélegzetelállító cserépkandalló, bojtsoros függöny, míves faragott-lakkozott kredenc, bronz-szerű pocakos növénykaspó, és egy pincér(? gyaníthatóan a büszke tulajdonos), aki készségesen sürgött-forgott körülöttünk, de csak amíg arra szükség volt. Mindez pedig valami mennyei harmóniában állt egymással, kellemes, otthonos, szépséges atmoszférát teremtve.   

Olyan halászlét ettem, amilyet még a nagypapám sem tudott mindig összehozni. Az ételhez "mellékelt" pirospaprika halom feltette az i-re a pontot, a szépség iránti igényem (és persze az összes ízlelőbimbóm is) abszolút kielégült. ((:
Próbáltam a megörökíteni a látványt, ami inkább kevéssé sikerült, mint többé, de a semminél azért valamivel ez is több, úgyhogy megmutatom.  

Az lehet a bibi, hogy 2D-ben nem lehet érezni az illatokat, éshát hiányzik a látószögből a környezet is.

...

A leves után én rögtön a desszerttel folytattam: a karamellizált gyümölcsök, a csokifagyi és a habtornyocskák sem okoztak csalódást. Édesapám desszert helyett inkább túróscsuszát rendelt - a hangokból ítélve ő is elégedett volt.

A végső örömködést az szolgáltatta, hogy potom 2500 forintból sikerült megebédelnünk. Egészen hihetetlen volt.....

______________________________________________________

A további információkat a helyről legjobb barátunk, Gógli szolgáltatja. (:Kétlem, hogy jutalékot kapnék a reklámért, úgyhogy a telefonszámot, a férőhelyek számát és a pontos címet nem vagyok hajlandó elárulni. Ennyi áradozás után elég lankasztó is lenne.)

Ma már halmozottan fáradtan ébredtem - szörnyű kínok közepette sikerült csak kikecmeregni az álomvilágból. Minthogy elég morcos lettem, amiért muszáj volt ma is betömegközlekedni a város egy átellenes felére, megfontolt lépésekkel haladtam. Így történhetett, hogy időt szakítottam arra, hogy köszönjek a T. BKV-s ellenőrnek. Miután ő megköszönte a felmutatott bérletemet, mosolygós mimikával mondtam jól artikuláltan: szívesen!

Látnotok kellett volna az illető arcát, teljesen elképedt. ((: 

_____________________________________________________________________________

Igazság szerint frusztrál egy pöttyet, hogy ilyen egyoldalúan kommunikálok a mindenséggel. Bölcselkednék szívesen, messzemenő következtetésekig is eljutnék időt és energiát nem kímélve, sőt, hajlandó volnék több szemszögből is közelíteni elvitatkozva akár saját magammal is, de ha senki sem reflektál, hiábavalónak tűnik a dolog. Vagy épp az az egyik előnye az onlájn naplóírásnak, hogy mondhatok bármit, mert ha nem jön valaki, aki megcáfol, akár még el is hihetem, hogy mindent jól gondolok, mindenben igazam van? Egyeseknek ez biztosan bejön. ((:

*Rendben, akkor most ELMONDOM, hogy szerény véleményem szerint ha csak egy kicsit is odafigyelnénk arra, hogyan közelítünk egy másik ember felé, ha tudatosabban kezelnénk mind a verbális, mind a nonverbális kifejezéshez használható eszköztárunkat, ha akarnánk (vagy ha mernénk?) kedvesebbek, közvetlenebbek, megértőbbek, elfogadóbbak, mosolygósabbak lenni a másikkal szemben, mi magunk is sokkal-sokkal boldogabbak lennénk. Hatás, ellenhatás. Akció, reakció.

Gondolom, nem ujjonghatok ama viasz feltalálása miatt, de mival a velem együtt zötykölődők-mászkálók-dolgozók-vásárolgatók többsége olyan kétségtelenül fancsali képet vág, mintha egy két lábon járó, húsba zárt üresség lenne, bátorkodtam felvetni a dolgot. Őszintén szólva én is defektes vagyok egy kicsit, ugyanis megrettenek, elpirulok, összezavarodom, ha észre veszem, hogy valaki tényleg odafigyel rám. Azonban ha nem érzem ezt az őszinte érdeklődést, eszembe sem jut, hogy közelebbi ismeretségbe kerülhetnénk, és leghamarabb kb. 3 nappal később merengek el azon, mi lenne, ha találkoznánk a hétvégén (is), elszürcsölnénk egy bambit, és közben a beszélgetések hatására kialakulna vmi barátság-féle. Látod, barátságra mégcsak gondolni sem merek. (: Olyan könnyedén meg tudnám számolni az egyik kezemen azokat, akikkel rendszeresen összejárok, hogy tán még válogathatnék is az ujjaim között. [:

"Felírok Önnek egy ampulla tapasztalást és két levél élményt - ezeket naponta 1x vegye be, jó? Ebből az önértékelés-javító szirupból pedig minden étkezés után nyeljen le egy teáskanálnyit. Ha nem javul az állapota, jöjjön vissza!" 

*Akinek nem inge, az a világért se vegye magára! (:

Természetesen első dolgom volt megkeresni, hol és hogy lehet ezt a sablont kicsit egyedibbé, személyesebbé, érdekesebbé varázsolni. (: Szinte mindennel ezt teszem - nyilván nem véletlenül kötöttem ki egy lakberendezést okító intézményben.

Seperc alatt megtaláltam a forráskódot, amit kimentettem .txt-ben, elmentettem .htm verzióban is, aztán egy HTML szerkesztő triál verzióját előkapva nagy lelkesedéssel kezdtem bogarászni a sorokat. Mivel már egy órája próbálkozom azzal, hogy a megfelelő helyre szúrjak be egy képet (<ezt háttérnek szánom, kéretik nem sültpipacsnak nézni), saját magam és a közvetlen környezetem érdekében most lefekszem aludni. [:

[Integetek]

Nos, igen, mindent el kell kezdeni valahogy.

Szeretettel köszöntök minden kedves tudatos idekattanót (:és kevéssé tudatos, eltévedt társaikat)! A nevem Kunigunda. 
A sokadik maratoni 3D-s látványtervezés órámon úgy határoztam, rögvest összeszedem minden bátorságom, és készítek magamnak egy blogot ezen a platformon. Két, egyelőre még csak virtuálisan létező szék háttámlájának meggörbítése között sikerült is összetákolni valamit, egész pontosan azt, amit MOST látsz. Hehe, lemaradtál a pillanatról. Na, ne búsulj, máris itt egy másik. (Az optimista életszemlélet tapasztalataim szerint nagyban megkönnyíti ám az életet!)

Mivel nem áll szándékomban a fél vagyonomat elkölteni a blogom körüli hírverésre, bízom benne, a verbális győzködés az oldal megtekintésére vonatkozóan elég lesz ahhoz, hogy ne csak önnön magamat szórakoztassam az ütemes pötyögéssel.

Egyelőre csak elmosódott körvonalú foltok derengenek a fejemben a bejegyzések témáival kapcsolatban, de magamat ismerve kénytelen vagyok belátni, vétek lenne ezen tovább morfondírozni, ugyanis hol megnyugtatnak a biztonságot nyújtó skatulyák, szabályok és tól-ig határok, hol sikítani tudnék a korlátoktól. Igyekszem hát a minimálisra szorítani az általam nemkívánatosnak vélt kötöttségeket, s egyúttal félve-izgatottan kutatni a gondolataimat, hogy aztán a megfelelő tálalásban elmesélhessem azokat Nektek.

(Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből az egészből...)