Ma már halmozottan fáradtan ébredtem - szörnyű kínok közepette sikerült csak kikecmeregni az álomvilágból. Minthogy elég morcos lettem, amiért muszáj volt ma is betömegközlekedni a város egy átellenes felére, megfontolt lépésekkel haladtam. Így történhetett, hogy időt szakítottam arra, hogy köszönjek a T. BKV-s ellenőrnek. Miután ő megköszönte a felmutatott bérletemet, mosolygós mimikával mondtam jól artikuláltan: szívesen!

Látnotok kellett volna az illető arcát, teljesen elképedt. ((: 

_____________________________________________________________________________

Igazság szerint frusztrál egy pöttyet, hogy ilyen egyoldalúan kommunikálok a mindenséggel. Bölcselkednék szívesen, messzemenő következtetésekig is eljutnék időt és energiát nem kímélve, sőt, hajlandó volnék több szemszögből is közelíteni elvitatkozva akár saját magammal is, de ha senki sem reflektál, hiábavalónak tűnik a dolog. Vagy épp az az egyik előnye az onlájn naplóírásnak, hogy mondhatok bármit, mert ha nem jön valaki, aki megcáfol, akár még el is hihetem, hogy mindent jól gondolok, mindenben igazam van? Egyeseknek ez biztosan bejön. ((:

*Rendben, akkor most ELMONDOM, hogy szerény véleményem szerint ha csak egy kicsit is odafigyelnénk arra, hogyan közelítünk egy másik ember felé, ha tudatosabban kezelnénk mind a verbális, mind a nonverbális kifejezéshez használható eszköztárunkat, ha akarnánk (vagy ha mernénk?) kedvesebbek, közvetlenebbek, megértőbbek, elfogadóbbak, mosolygósabbak lenni a másikkal szemben, mi magunk is sokkal-sokkal boldogabbak lennénk. Hatás, ellenhatás. Akció, reakció.

Gondolom, nem ujjonghatok ama viasz feltalálása miatt, de mival a velem együtt zötykölődők-mászkálók-dolgozók-vásárolgatók többsége olyan kétségtelenül fancsali képet vág, mintha egy két lábon járó, húsba zárt üresség lenne, bátorkodtam felvetni a dolgot. Őszintén szólva én is defektes vagyok egy kicsit, ugyanis megrettenek, elpirulok, összezavarodom, ha észre veszem, hogy valaki tényleg odafigyel rám. Azonban ha nem érzem ezt az őszinte érdeklődést, eszembe sem jut, hogy közelebbi ismeretségbe kerülhetnénk, és leghamarabb kb. 3 nappal később merengek el azon, mi lenne, ha találkoznánk a hétvégén (is), elszürcsölnénk egy bambit, és közben a beszélgetések hatására kialakulna vmi barátság-féle. Látod, barátságra mégcsak gondolni sem merek. (: Olyan könnyedén meg tudnám számolni az egyik kezemen azokat, akikkel rendszeresen összejárok, hogy tán még válogathatnék is az ujjaim között. [:

"Felírok Önnek egy ampulla tapasztalást és két levél élményt - ezeket naponta 1x vegye be, jó? Ebből az önértékelés-javító szirupból pedig minden étkezés után nyeljen le egy teáskanálnyit. Ha nem javul az állapota, jöjjön vissza!" 

*Akinek nem inge, az a világért se vegye magára! (: