Midőn tegnap hatalmas elhivatottsággal dugdostam 3db prospektust, 1db kísérőlevelet és 1db kétlapos, addigra már összetűzködött árlistát összesen 168x, 168 szintén általam felcímkézett borítékba egy picike szobában (ahol szerencsére hideg és sötét nem volt, ezért nem nevezem liknak), egyszercsak kinyílt az ajtó, és beoldalgott a kollegális kiscsapat nagy vigyorogva. Megköszönve az eddigi munkámat, a közelgő karácsony alkalmából megajándékoztak egy tüchtig kis porszívó formájú, metálvörös, kemény fedelű hátizsákkal, egy céges szakácskönyvvel és egy képeslappal, amiben a szokásos nyomtatott szöveg mellett kézzel írott jókívánságaikat is olvashattam. Sőt, kaptam 4x2 czuppanós puszit is. Még a főnöktől is, bezony. Hihihi, hehehe. ((:

...

Most először éreztem azt, hogy tényleg megbecsülik a munkámat. (A szokásos "Köszi a segítséget!"-hez képest ez egész más volt.)
Bár csak heti 1-2 alkalommal vagyok köztük, de már lassan két éve. Hiába csacsogtunk-beszélgettünk-viccelődtünk, különféle okok miatt mindig kívülállónak éreztem magam (joggal) - dehát épp ezért sikerüllt most hatalmas örömöt szerezniük nekem. (: