Muhahaha, természetesen jártam pár designshopban is.

Legelőször az Antony nevű kis külváros egyik boltjába tértem be (ott "laktunk" egyébként, az egyik helyi kollégiumban), ahol legnagyobb bosszúságomra meglepően jó volt a kínálat. (Valójában persze nem ez bosszantott, hanem az, hogy itthon még Budapesten is elég szegényes a piac dizájnkütyü témakörben, ott meg még egy kisvárosban is tömve volt különféle híres-neves tárgyakkal egy pirinyó boltocska.)
Innen hazahoztam az Alessi márkájú, Stefano Gionannoni általt tervezte Mr. & Mrs. Chin mágnesfigurákat, és a Menu márkájú, Jakob Wagner általt tervezett "propellert", ami összezárt állapotában egyáltalán nem engedi láttatni, mivégre lett teremtve. (:
Ez kérem egy edényalátét. Ágyő, vágódeszka!

 

Egy kedves barátnőm Párizsban tanul ebben a félévben. Így törpénhetett meg az, hogy én különösebb rákészülés nélkül 5 napot ott tölthettem.

Bevallom, sosem ábrándoztam arról, hogy oda utazzak, sőt, valójában még a gondolat sem merült fel bennem sosem (az angol nyelvterületek jobban vonzanak, általánosságban), de igyekeztem belelovallni magam a nagy kalandba - sikerrel. (:

Már az odavezető repülőutat is módfelett élveztem, hiszen ez a csodálatos látvány kísért végig:

Hosszú ideje érlelődött már bennem ez a döntés, de eddig túl picinek bizonyultam a család egybehangzó akaratával szemben. Úgy gondolták, nekem ott jó lesz (ezt a véleményt eleinte én is osztottam), sokat fogok ott tanulni, sőt, bizonyára nagy karriert futok majd be a cégnél, de én elég hamar kapisgálni kezdtem, hogy valami nem stimmel. Mintha félreütöttek volna egy hangot egy terjedelmes zongoradabban, amit lényegében senki sem vett észre, ám amitől a tapasztalatlan zongorista "befeszült".

Majdnem két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végbemenjen az a folyamat, amelynek eredményeként most mindezt leírhatom. Eleinte azt gondoltam, tök jelentéktelen melót végzek, de igazság szerint volt felelőssége a munkámnak, éppcsak nem éreztem. Mikor erre rájöttem, körülnéztem, és azt vettem észre, hogy mindenki valami olyan munkát végez, amit én sosem szeretnék, amibe én belehalnék, ami megkaphatta volna a "Variációk ugyanarra a témára" címet, hogy a zongora-hasonlatoknál maradjak. Mindenki mindig ugyanazt csinálta, de rajtam kívül mindenki elégedett volt. (:
Második lépésként fel kellett ismernem, hogy össz-vissz egyetlen olyan poszt van az egész cégen belül, ami nekem is jól állna (a marketinges), de harmadik lépésként tudatosítanom kellett, hogy ennek a munkakörnek a betöltéséhez is merőben mást kellene tanulnom, mint amit most tanulok.
Nem volt mese, el kellett döntenem, merre lépjek, mert ennek a dolgozgatásnak a világon semmi értelme nem volt. Tömény időpazarlásnak éreztem, hiába kedveltem amúgy a helyet, a társaságot, az ingyenkávét, a kellemes-emberséges munkakörülményeket, és magát az igazgatót is. (Jó, ha az ember lánya nem utálja a feljebbvalóit!)

A végső elhatározásomat a címben már olvashattátok. (:
68x átgondoltam mindent, összekapargattam minden bátorságomat, megköszörültem a torkomat, és selymes, ám határozott orgánummal elregéltem, mi a szitu.

Úgy gondolom, emlékezetes mérföldkő lesz (már van is) ez az életemben, hisz ez volt az első eset, hogy én egyedül hoztam meg egy fontos döntést, amivel ráadásul sokan nem is értettek velem egyet, és aminek a következményeit nekem kell majd viselnem. Elég "felnőttes" érzés, hogy a felelősségem tudatában vagyok, ajánlom mindenkinek! (:

...

Tudjátok én nem kedvelem azt a fajta életvitelt, amikor csak úgy sodródik, vagyis sodortatja magát az ember. Úgy vélem, úgy lehet jól élni, ha  tudatosan élünk. Ez a tudatosság persze gyakran fájdalmas is lehet, de a bizonyosság, hogy lehetőségem van dönteni a sorsom felől, hatalmas erőt ad. Ha ennek fényében mégis a sodródás mellett döntenék, bármikor kiúszhatnék a partra, hiszen tudnám, mit csinálok és mit kell tennem ahhoz, hogy változtathassak.

Mostanában a színekről tanulok, és ennek kapcsán ma eszembe jutott, micsoda kínokat éltem át, amikor ennek a blognak a sablonján kezdtem ügyködni a CSS-ben a színek rejtélyes kódjait ill. azok helyét guberálva. Emlékszem, egyetlen dolog volt csak, amiben biztos voltam, ez pedig a #ffffff jelentése volt, dehát ezzel ugye nem sokra mentem. ((:

Mivel azóta már nagy biztonsággal konvertálgatok színeket ide-oda, bátorkodom megosztani a közzel "a tudást" - hátha másnak is hasznára lesz az információ. (:

...

Első lépésként meg kell nyitni egy rajzprogramot, és szükség lesz egy számológépre is. Legegyszerűbb megoldásként én a Paintet és a Számológép nevű kis készséget ajánlom.
A Paintben a Színek/ Színek szerkesztése menüpontban válaszd ki a kívánt színt, majd olvasd le az RGB értéket. (Ez ugye azt jelöli, hogy adott színnek mennyi a vörös, a zöld és a kék "összetevője" külön-külön.)

((: Na, milyen volt? Aki nem szándékozott vmilyen okból ünnepelni egy picit sem, annak sikerült elmenekülnie a tengerként hömpölygő szíváradat elől? ((:

EZT meglepi gyanánt tegnap akartam belinkelni Nektek, de a rengeteg tennivalóm miatt végülis nem tudtam már netközelbe keveredni. Tekintve, hogy ma már febr. 15-e van, kénytelen vagyok így utólag kifejezni reménykedésemet arra vonatkozóan, hogy mindenki igényei szerint töltötte a tegnapi napot. (:

Eddig is azt gondoltam, vigyázni kell a kívánságokkal, de tegnap óta teljesen biztos vagyok ebben. Képzeljétek, kaptam egy gumikacsát és egy kádban úszkáló lótuszvirágot. Épp olyan mindkettő, mint amilyeneket egy korábbi posztban mutogattam. Nahát! [:

Az eset tanulsága: A legjelentéktelenebb dolgoknak is lehet nem várt következménye.
Kuncogós következtetés: Hölgyeim, lehet próbálkozni a gyémántgyűrűkről szóló írásokkal! :D

Maratoni hétfőm volt ma is, de immár utoljára. (:

D.e. 4 órán keresztül intenzíven konczentráltam és jegyzeteltem az idei első anyagismeret órámon, majd egy kis szünetet követően további 5 órán keresztül a 3D látványtervezés vizsgán feszültem feszülten. Dög fáradt vagyok.

Az utóbbi időben többször is erőt vett rajtam a röhögőgörcs a legkülönbözőbb tevékenységeim közben, de attól tartok, fogok is még sírva nevetni vagy nevetve sírni.
A közös pont eddig minden esetben az volt, hogy az összes bakinak köze volt szegény kis agyongyalázott anyanyelvünknek és/vagy az angol nyelvnek.

Úgy döntöttem, gyűjtögetni fogom ezeket a gyöngyszemeket. ((:

• Jysk katalógusban: "Legjobb ár valaha!"
  Vélhetően a best price ever felkiáltás lett szó szerint lefordítva, nem túl magyarosan.

•  Egy büszke (magyar) cicababa képaláírása egy fórum bemutatkozó oldalán: "I"
  Nem igazán sikerült megcsillogtatnia az idegennyelv-tudását. [:

• A volt BM egyik irodájának ajtaján vörös festékkel berajzolva a "Nyitva tartás:" két szava közé az általános iskolából jól ismert jel, amivel a tanár a hibásan külön leírt dolgokat húzta össze. Alatta a feldúlt firkász gyöngybetűivel: "Hülyék"

Furcsa dolgok történtek velem az utóbbi két napban.

• Tegnap beköltöztem a fürdőszobába szépülni, és mire kijöttem, tele volt a lakás vendégekkel. Elég kellemetlenül érintett a dolog.

• Ma szundikáltam egy kicsit a kiadós ebéd után (kétvállra fektettek az álommanók, hiába küzdöttem...), és mire felébredtem, lett egy virtuális kiskutyám. Na persze 50%-os tulajdonjogom van csak, a másik 50% természetesen a kedvesé. (:
  Matlabnak hívják, itt pislog jobb oldalon.  Dobjatok Neki egy csontot! ((:

U.I. A Bunnyhero Labs oldalán Ti is adoptálhattok egy állatkát.