Amióta a formatervezett szépségek iránti olthatatlan szeretetemet tudatos szintre emeltem és a lakberendezéssel megpecsételtem (ahh), azóta rendszeresen igyekeznek megzavarni a lelki békém a legtöbbünk otthonában, de még a közületi épületekben is szép számmal látható sablonos radiátorok. Hát, mit mondjak, elég nehéz feladat úgy stílusos, harmonikus tereket létrehozni, hogy ezek a fránya egyenfűtőtestek minduntalan belezavarnak a látványba.

Fázom (mivel elszúrták a fűtéskorszerűsítést, úgyhogy ez az ódon rondaság itt a jobbomon jelenleg funkcionálisan sem remekel), úgyhogy következzen pár igazán szívet melengető, érzékeket felpezsdítő darab! (: Dobpergés!

...
 

Legelőször hadd mutassam meg a Strange blogján nagy érdeklődésre számot tartó Legósat, amely háttérként remek kiegészítője lehet a családi képeken szintúgy legós ékszerekben virító kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Építész tervezője, Marco Baxadonne Brick névre keresztelte, állítólag a Scirocco számára.

UPDATE: A miniszivárvány kb. egy tizessel olcsóbb, mint a nagytestvér, tehát felfelé kerekítve 30.000 körül lehet megvásárolni. Legalábbis ott, ahol én láttam. (:

A Philips-nek hála mostmár bármelyikünknek lehet (de legalábbis azoknak, akiknek van rá "kedve"), potom 40.000 körüli magyar forintért cserébe. (: Egy ilyen csodáért azonban ez nem is olyan nagy ár, ha jól belegondolok. A fogszabályozóm végülis többszörösét kóstálta ennek az összegnek.

A Living Colors fantázianévre hallgató lámpa LED-ekkel működik, így garantált a hosszú élettartam (8-10 év napi másfél órás használat mellett), s kis túlzással akár végkimerülésig is élvezhetjük a 16 millió szín varázsát, és persze a pszichénkre és egészségünkre gyakorolt pozitív hatásait. Mindez pedig össz-vissz 4 apró diódának köszönhető (a HR-esek, a kutatók és mérnökök most jól felszisszenhettek, hehe): ezek a vörös, a zöld és a kék színek megfelelő arányú keverékével állítják elő az általunk válaszott színt. Merthogy a színes fények az ún. additív, vagyis összeadó színkeveréssel keletkeznek.

Hogy hogyan működik? A távirányító színkörén az iPod kezeléséhez hasonlóan csak simizni kell a kívánt árnyalat irányába, de opcionálisan állítható a színintenzitás és a fényerő is. Sőt, az okos kis szerkezet a kikapcsolás előtti állapotot is megjegyzi, így a legközelebbi használatkor nem feltétlenül kell állítgatással kezdenünk. És a cseresznye a tortán az, hogy ha sajnálatosss módon túl nagy a kecó, és egy lámpa nem elég a hangulatteremtéshez, akár 6 darabot is vezérelhet az ember lánya és fia egyetlen távirányítót kezelve. Kész szerencse, hm? ((:

 
...

De van ám egy kistesója is a szerkezetnek, amit Living Colors Minire kereszteltek - rendkívül logikus módon. Ő a nagytól eltérően pl. "csak" 256 különböző színt bír előállítani és távirányítója sincs, de minden bizonnyal anyagilag is kevéssé terheli meg a T. fogyasztót. (: Árat sajnos a picúr esetében megközelítőleg sem tudok mondani, mert hozzá még nem volt szerencsém élőben.

Mellesleg Philipsék követték ám el ezt is (magyar cikk itt):

Ajvé, most jut eszembe, hogy még közhírré sem tettem: családunk újabb taggal bővült, egy kis cicalánnyal, akit nem bírtunk nem-befogadni - pedig voltak, akik próbálkoztak egy darabig mindenféle ellenérvek felsorakoztatásával. [: Mindhiába! Muhahahahahaha

 ...

Ilyen volt Mademoiselle Cicelle a.k.a. Nózi da Kis Csöves, Cecília, Cicc-Cicc, Gyeremáride, Na!, amikor pár hónapja hozzánk került.

És ilyen napjainkban:

Tekerjétek fel a hangerőt!

Ez az Újév valahogy más, mint a többi.

(Atya világ, erről eszembe jutott a Budapest Parádé x évi "himnuszának" szövege. Sosem jártam még ezen a rendezvényen, de a számot lépten nyomon hallhattam így is. Akkor még nem tudtam, hogyan kerülhetem ki a nemkívánatos nótákat... :P)

Pedig pont ugyanolyan - valójában én vagyok más. (: Például most sincs kedvem gondosan megtervezett, szemetgyönyörködtető vagy mókás-hasznos dizájntárgyak képeit lementegetni és beszúrogatni. Sok oldal van, ahol ezt megteszi más, és szerencsére egyre több a hazai bolt is, ahol az efféléket meg lehet vásárolni, úgyhogy mostmár az eddig megszokott csillogó szemű nyálcsorgatás katartikus élményéről is le kell mondanom az esetek többségében. Persze én nézelődöm és olvasgatok továbbra is, csak egy ideje nem teszem közzé a frissen talált kincseket a blogon. (: Azért őszintén szólva hétről hétre mindig láttam valami olyan kaliberű kincset, amit szívesen megmutogattam volna, de a gondolataim a lakberendezőségem körül forogtak. Szerettem volna birtokolni egy ilyen tematikájú oldalt, mert a Donnás pályafutásom eddigi tapasztalatai alapján szükségét is éreztem, meg kedvem is lett volna efféle cikkeket irogatni.

Nos, a szükségességet még mindig érzem, és még mindig nem lohadt a lelkesedés, úgyhogy tegnap belecsaptam a lecsóba (késő este, ezért ma karikás szemekkel kezdtem a munkahelyemen), és megcsináltam ezt: http://designyourlife.blog.hu
Egyelőre félkészként is csak jóindulattal lehetne jellemezni az oldal állapotát, de máris szürke felhők úsztak gondolataim egére. A tervezgetésem ugyanis azon okból kezdődött, hogy nem akartam az ide írandóakat nagyon összekeverni szakmai jellegű posztokkal, de jelenleg azon rágódom, hogy a manóban fogom megállni, hogy kizárólag lakberendezésről írjak, és ne életvezetési dolgokról, meg minden másról is, ami a dizájnnal, az ízléssel és a stílussal összefügg.

Meg kell egyáltalán zaboláznom magam?? ((:

Kokainozó designsóborsszóró-pipecmalac. Ő így oldja meg a problémáit.

Régóta nem írtam. (: Ennek persze több oka is van, de a legfőbb visszatartó tényező mégiscsak a rajz, azt hiszem. Meglepően lefáraszt ez a tevékenység, de rendkívül élvezem a tanulást. Szeptember óta járok heti 2x, de egy próbahónapban igyekeztem heti 3x is elvonszolni magam a rajzsuliba. Habár legtöbbször ez is sikerült, sajna sokkal nagyobb kínt okozott, mint élvezetet, úgyhogy inkább redukáltam újfent kettőre a heti dózist. (:

Állítólag jól haladok: alkalomról alkalomra még én magam is látom és érzem a fejlődésemet, ami remek, mert számomra nagyon fontos a rendszeres sikerélmény és a változatosság, ha csinálok valamit, különben ráunok és másba kezdek, vagy rosszabb esetben kudarcként élem meg a dolgot. (Így történhetett az is, hogy balettoztam, jazzbalettoztam, pantomimeztem, rock'n'roll-oztam, báboztam, furulyáztam, zongoráztam, kosaraztam, kung-fuztam, ill. lovagolni és fotózni is tanultam több-kevesebb ideig. Hehe.)

...

A karácsonyom is egész jól telt idén, de a szokásos lebetegedést megint nem úsztam meg. Idén azonban ennek köszönhetően (nagy grimasz) kimaradtam egy szuper buliból dec. 29-én. Próbálok nem bánkódni, mert a jó társaságot végülis 31-én azért megkaptam a házibulinkon, nade mégis... ((: ...a kétféle csoportosulat azért nem összehasonlítható, ígyhát egyik a másikat nem is bírja helyettesíteni. No igen, az sem mellékes, hogy a rajzoló és festő és grafikus fegyvertársak is igazán szimpatikus és érdekes egyéniségek, úgyhogy tényleg tömör gyönyör, illetőleg móka és kacagás az ott eltöltött idő. (: Mákom van, nem?

(KSZ nem bírta a szilveszteri koktélozást, de nem volt papírzacskó a kéznél)

(A combcsont láttán Matlab is megnyalta a szája szélét...)

Az érettségi volt ugyan a vízválasztó, de két évvel ezelőtt és tavaly is ilyenkor kezdődött a sulim, úgyhogy idén először ébredtem úgy, hogy szeptember elsejével nem vette kezdetét a tanítási év. (: Ha csak ezt a tényt vettem volna figyelembe, akkor is módfelett vidoran csattogtam volna le reggel dolgozni, de a mai nap más szempontból is sok újdonságot ígért. Szombaton ért véget az a párnapos csapatépítő tömegmóka, amely nagyrészt az én szervezésem volt - s ennek okán fokozottan szívügyemnek tekintem/tekintettem az eredményességét -, és épp a mai napon kaptam meg az amúgy szeptember 10-e környékére ígért MSI Windemet, amelyet eredendően Fridolinra akartam keresztelni, de a gyöngyös fehérsége miatt végül inkább valami nőiesebb nevet választottam neki. (:

Nade vissza a tömegmókára:

Sosem jártam korábban Pécsen, így külön örömöt jelentett az újdonság. Jártam a Zsolnay és a Bányászati Múzeumban, megnéztem a híres lakat-falakat és a Dzsámit, és degeszre ettem magam egy Korhely nevű étteremben, ami a látszat ellenére igazán különleges volt. A hely mottója amúgy igazi életfilozófia is egyben. Így hangzik:

Aki iszik, lerészegszik,
aki részeg, elálmosodik,
aki álmos, elalszik,
aki alszik, nem követ el bűnt.

Tehát: Igyunk, hogy a Mennybe jussunk!

A metrószerelvényeket díszíti a Csodák Palotájának nagyszerűen összerakott reklámja, melynek egyik oldala magyar, másik oldala pedig angol nyelvű.

   "Megsokszoroznád magad?"            -            "You would multiply yourself?"  

Egyenes szórend plusz kérdőjel egyenlő külföldicsalogató? Nem. ÉGÉS.

Ami persze nem teljesen igaz, hiszen eddig is épp elég időm lett volna posztolgatni, dehát az elmúlt hetekben inkább pihegtem, nyaraltam, Szerelmeseztem, BKV-ztam, barátkoztam, fagyiztam, fogszabályzótlanodtam, kóstolgattam, szervezkedtem, öltözködtem, alkoholizáltam, kutyáztam, olvastam, vörös rúzsokat próbálgattam, zenét hallgattam, dévédéztem, fényképeztem, terveztem, ésatöbbi. Korántsem teltek tehát eseménytelenül a napjaim, de azt gyanítom, szeptemberig sem lesz ez még másként, sőt. (:

Valójában egyfajta sajátos kapuzárási pánik jeleit véltem felfedezni magamon a minap, a szeptember közeledtével ugyanis egyre jobban izgulok amiatt, hogy még így is tengernyi dolog maradt ki a nyaramból. Pedig rég volt ilyen tartalmas és élvezetes, tényleg.

Szeptembertől kezdetét veszi a nagybetűs Játék egy sokadik kiegészítő alfejezete. Nem ám amolyan virtuális-öldöklős WoW-féle, vagy extrém esetben járólapravizelős-Simses, hanem valóságos. A legtöbben csak Életnek nevezik. :P

Sorolom az új Wishlist tételeit:

1. műszempilla - még mindig (:

2. vörös rúzs - még mindig (:

3. nappali kifestése mihamarabb

4. további "otthonfejlesztés": szőnyeg és lámpák beszerzése

5. jogosítvány megszerzése

6. rajziskolába járás - mondjuk heti 2x, 2-4 órában

7. nyelvtanulás és/vagy -szintentartás (angol, francia, japán)

8. torna, hetente minimum 1x
 

9. fehér MSI Windnek örülés, remélhetőleg már szept. 10. környékén

10. egyre komolyabb kihívások vállalása lakber-téren

Apropo, még tartozom az előző bejegyzéshez tartozó magyarázattal:

Én vagyok a Donna.hu portál lakberendezési szakértője. ((: Kicsi, de biztos lépésekkel haladok a cél felé, jelentem.

...És hogy miért esett az alábbi eset, az a kakukktojás-komment? Azért, mert a donna.hu-n egyelőre nincs lehetőségem képeket csatolni a megkeresésekre adott válaszaimhoz.
Terveim szerint egyébként hamarosan elindítok majd egy másik oldalt is, hogy ne keveredjen ez a blog a tisztán lakberendezési jellegű megmozdulásaimmal, de addig is marad a külön rovat.

Kedves Mindenki, szíves elnézéseteket kérem a következő poszt esetleges érthetetlensége miatt, hamarosan magyarázkodni fogok, becsszó! (:

Ihol tehát az ígért poszt, ni!

A következő képeket a BigFoot oldaláról szedtem le, némelyik tömör fa, némelyik laminált padló. Balról jobbra haladva a következő fafajták ezek: tölgy - tölgy - cseresznye - wenge - burmai dió/sötét, arany, közép - paliszander.

Éééééééééés a színek:

Ezek többsége ugye meglehetősen intenzív, élénk, de igyekeztem pár visszafogottabb színárnyalatot is elpöttyinteni. Nem tudom, milyen a habitusotok, igyekeztem ráérzéses alapon dönteni. (:

Ha inkább nyugisabb színeket képzeltek el magatoknak, csak szólj, és csinálok még pár hasonló színtáblát, jó?