Az érettségi volt ugyan a vízválasztó, de két évvel ezelőtt és tavaly is ilyenkor kezdődött a sulim, úgyhogy idén először ébredtem úgy, hogy szeptember elsejével nem vette kezdetét a tanítási év. (: Ha csak ezt a tényt vettem volna figyelembe, akkor is módfelett vidoran csattogtam volna le reggel dolgozni, de a mai nap más szempontból is sok újdonságot ígért. Szombaton ért véget az a párnapos csapatépítő tömegmóka, amely nagyrészt az én szervezésem volt - s ennek okán fokozottan szívügyemnek tekintem/tekintettem az eredményességét -, és épp a mai napon kaptam meg az amúgy szeptember 10-e környékére ígért MSI Windemet, amelyet eredendően Fridolinra akartam keresztelni, de a gyöngyös fehérsége miatt végül inkább valami nőiesebb nevet választottam neki. (:

Nade vissza a tömegmókára:

Sosem jártam korábban Pécsen, így külön örömöt jelentett az újdonság. Jártam a Zsolnay és a Bányászati Múzeumban, megnéztem a híres lakat-falakat és a Dzsámit, és degeszre ettem magam egy Korhely nevű étteremben, ami a látszat ellenére igazán különleges volt. A hely mottója amúgy igazi életfilozófia is egyben. Így hangzik:

Aki iszik, lerészegszik,
aki részeg, elálmosodik,
aki álmos, elalszik,
aki alszik, nem követ el bűnt.

Tehát: Igyunk, hogy a Mennybe jussunk!